Lefirkantok egy mai, egyszerű történetet.

Úgy volt, hogy ma kimegyek a svéd áruházba bútort venni. Vettem is, drága honatyáim, még ha majd' bele szakadtam is.

Úgy történt, hogy reggel felmentem a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. honlapjára, hogy bár fogcsikorgatva, elveimet elzárva egy fiókba, megvegyem a 2015-ös évre szóló megyei sarcmatricát. 5000 forintot nekem megér, gondoltam, hogy magatokra húzzátok a még békés felét is az országnak. Csak hát hiába akartam én rendes, adófizető állampolgár lenni, egy "Az oldal karbantartás alatt" üzenet fogadott. Galád módon rögtön az ugrott erről be, hogy nektek nem hogy gyerekszobátok, de még anyátok sem volt, ki karban tartott volna.

Ekkor elkezdtem keresgélni, hogy hol lehet ilyet venni. Találtam néhány ellentmondásos információt, hogy ezen a kúton van, ezen meg nincsen. Mondom, egy életem, egy halálom, az Osztyapenkónál (hejj, de jó ötlet, nem, fijjug?) a sógorék kútjánál megveszem. Kimentem a svéd kombimmal a svéd áruház felé, majd a kútnál az Unott Arcú Lány azzal fogadott, hogy itten biza nincsen megyei matrica, vegyek 10 naposat. Gondoltam magamban, hogy a bátonyterenyei gátőr anyjának a nagylábujján lévő szemölcsöt előbb pedikűrözöm le, mint hogy én 1,5 kilométerért 10 napra majdnem 3000 forintot fizessek. A mögöttem álló anyuka hasonló döntésre jutott, bár meggyőződésem, hogy nála a baktalórántházi bakter apjának a hónaljszőrének megnyírása sorolódott elébb.

Nos, ezzel az anyukával, ki egy német kombival igyekezett a svéd áruházba, szövetséget kötöttünk. Úgy döntöttünk, megnézzük Érd rég elfeledett belvárosát. Egyesítettük erőinket, és mint férfi, felajánlottam, hogy csak kövessen, ha eltévedünk, enyém a felelősség. Ő hálás volt. Miközben haladtunk, a GPS-em rendre vissza akart terelni a NER Bukását Okozó Másfél Kilométeres Autópálya Szakaszra, de én egy eltökélt sztálingrádi páncélos legénységét meghazudtolva tartottam az irányt az érdi templom tornyának. Útközben jobbról is, balról is csapódtak hozzánk különböző japán, francia, brit és koreai kombikkal a svéd áruházba igyekvők, szintén a 2015-ös Nagy Nemzeti Autópálya Program menekültjei.

Advertisement

Immáron egy esküvői menetre hasonlítottunk, már-már szükségét éreztem annak, hogy mint az ifjú pár díszítetlen autója, vidám tülköléssel tudassam a szombat délelőtti Érddel, hogy mi biza itten gyüvünk'. Útközben konstatáltam, hogy a helyiek a kisebb boltok előtt a fejüket csóválva szemlélték a 2015-ös Nagy Nemzeti Autópálya Program Menekültjeinek Kombi Karavánját. Én csak cinkosan kikacsintottam rájuk, hogy ehhez mostantól minden szombaton és vasárnap szokjanak csak hozzá - utóbbihoz csak március idusáig, cserébe majd szombatonként vegyes büfét lehet nyitni az út szélén az autósoknak, kik a dugóban fogják fogcsikorgatva őrizni frissen szerzett portékáikat.

Beértünk a svéd áruház parkolójába, hipp-hopp meg is töltöttük, majd kiszállva diadalittasan néztünk egymásra, és tényleg mosolyogtunk. Jól éreztük magunkat. Protestáltunk. Passzívan ellenálltunk. A jó kurva anyád Orbán Bach! - gondoltuk.

Advertisement

Majd bementem az áruházba, és a tervezett bútoron felül vásároltam magamnak még egy szükségtelen izét, éppen 5000 forint értékben. Ez is jó érzéssel töltött el. Bár az ÁFA mezőt szemlélve azonnal szlovák cég alapíthatnékom támadt, de ezt majd tartogatom nehezebb időkre.

Úgyhogy fijjug, mehettek, és megnyírhatjátok a bakter hónaljszőrét, és a mama tyúkszemével is nézhettek farkasszemet, de az én ötezresemből nem esztek. És ez már csak így lesz egyre több mindennel.

Advertisement

Úgyhogy ahogyan szokták mondani, C'est la vie, nyaljatok sót, meg a többi.