Lejtmenet

Ez van, amikor a főnök csak általa stratégiainak vélt (értsd: pénztermelő) ágazatok élére nevez ki épkézláb embereket, akiket nem csak és kizárólag a lojalitása alapján tart maga mellett. Mint gazdaság és energetika. Ezzel szemben az oktatásban és az egészségügyben egészen elképesztő dilettánsok futnak be elképesztő karriereket az elmúlt 6 évben, a legmagasabb szinten. Ugyanúgy, mint a művészet, vagy a kultúra esetében. Csakhogy, amíg ezek maximum egy szűk választói réteget érdekelnek, melyek már eleve nem kormánypárti szavazók, legfeljebb nagyon hosszú távon (15-20 év) van negatív hatása, például a kultúra mint ágazat teljes lerombolásának.
Hasonló az egészségügy, de az már rövidebb távon bele tud egy politikai erőt állítani a földbe, mondjuk 5-10 év alatt. Ott már hatalmas bajok vannak, tömeges elvándorlás a szakmából, a SOTE-n alig van magyar, de annál több külföldi ösztöndíjas, aki utána szépen hazamegy, stb. Viszont az ellátórendszerbe kerülés mindig egyedi, legfeljebb családi szintű probléma, ugyanis az emberek gyűlölnek egy általuk rettegett (súlyos betegség vagy halál) dologgal a legszűkebb körükön kívül foglalkozni, ritka aki képes igazi együttérzésre, cselekvésre más eü. baja miatt. Tehát nincsen kohézióteremtő képessége. Például az internetadó ellenes tüntetésnek volt egy azonnali kohézióteremtő képessége, ellenben nem volt igazi, erős bázisa, és annyira lehatárolt terület, hogy garantált volt, hogy nem fejlődhet tovább a tiltakozás.

Ezzel szemben az oktatás más tészta. Ott mind a rendkívül erős bázis (a pedagógusok a gyerekeink jövőjét építik napi 8 órában, szerencsétlenebb családokban a tanár többet hat a gyerekre mint a szülők), mind rendkívül erős a kohézióteremtő képessége (kb. mindenkinek volt-van-lesz gyereke). Leegyszerűsítve: a magyar ember olyan, hogy baszogathatod, kiszúrhatsz vele, fát vághatsz a hátán, lehúzhatod róla a harmadik réteg bőrt is, nem érdekli, vagy csak egy szűk réteget - ‘56 megmutatta, hogy brutális elnyomás és terror kell ahhoz, hogy “csak úgy”, politikailag fellázadjon, ráadásul akkor is szabadságharc volt, megszállók ellen, nem is igazán a saját kormányuk ellen. Viszont az, hogy a gyerekeik jövőjét teszi tönkre egy kormány, ráadásul nem közvetetten (szétlopja az országot, stb.), hanem közvetlenül, napi szinten beleugatva a családok kohéziójába, napi ügymenetébe, közvetlenül a gyerek értelmi fejlődését rombolva, na az más tészta. Ott nem áll meg egy vasárnapi ebéd melletti családi politikai vita ott, hogy “jó, te Fideszes vagy, én meg szoci”. Hanem ott kenyértörésre megy az ügy, és elkezd még a kormányhívőnek is az érv- és értékrendszere lebomlani, mikor látja, hogy a saját szeretett szeme fényét kúrja seggbe a kormánya egy táblakrétával.

Minden egyes gyerekkel, akivel baszakodsz, Viktor, azzal 2-6 választópolgárt dühítesz fel, de nagyon, személyesen magad ellen hangolva őket. Itt nem 10 ezer játékautomatából élőt teszel tönkre, 30 ezer trafikost, vagy 60 ezer közalkalmazottat, hanem belekötsz több millió - egyébként passzív - választópolgárba, aki ha aktivizálja magát, téged elsöpörnek pár hónap alatt. Na nem lámpavassal (szerencsére), hanem azzal, hogy bejuttatnak helyetted és a slepped helyett egy számukra elfogadható politikai erőt. Akinek csak annyival kell kampányolnia, hogy a focira és stadionokra és értelmetlen sportrendezvényekre költött százmilliárdokat az oktatásba önti, az energetikából-MNB-ből-manyupból-stb. kilopott további százmilliárdokat az egészségügyre költi, és az EU-s pénzekből pedig nem pár ezer nyaloncot tart csak nagyon jól, hanem társadalmi konszenzusos alapon mindenki részesül belőle (lásd Lázár “nem lesz napelem a kisemberek háztetőjén”).

Advertisement

Jelzem, hogy ezt a szart már nehezen lapátolod vissza a lóba, ehhez két-három finki-művekre lesz szükséged, vagy valami olyan kataklizmára a határainkon túl, ami mindent hátrébb sorol. Persze nem pár hónap alatt dőlsz meg, de most, ha fogadnom kéne, és ha nem tudsz valami baszott látványosat felmutatni ezen a két területen 18-ig, akkor téged úgy el fognak páholni, hogy öröm lesz nézni. Persze lehetsz autoriter, ragaszkodhatsz a hatalomhoz, és még maradhatsz 4-6-8 évet, csak minél tovább maradtok, annál inkább a lámpavasas megoldás marad csak. Ahogyan pedig elfogynak majd a források, elfogy a nemzetközi mozgástér és levegő, úgy fog téged és a csúcson lévőket majd a saját nyloncseregetek felfalni, ha a nép nem tud megbuktatni.

Share This Story