Leviért

Szia Kisember!

Ismeretlenül írom Neked ezt a levelet. Soha nem találkoztunk, nem tudtál rólam, szüleiddel párszor leveleztünk, szervezkedtünk, próbáltuk megállítani a természetet sok ezer másik emberrel, akik ismeretlenül is minden nap gondoltak rád, drukkoltak, őszintén, önzetlenül, kitartással, szeretettel. Mindez semmiség, homokszem a sivatagban ahhoz képest, amiről te tettél tanúbizonyságot. Pokolian erős voltál, kitartó, drága, szeretni való...kisgyermek. Mégis nagy ember voltál. Nagy.

Nem tudom, miért nem kaptál esélyt. Düh, harag, fájdalom, hitehagyottság. Hányszor mondjuk, írjuk le, hogy nincsen igazság az életben! Apró kis hülyeségekre. Pedig aki ma teli torokból üvölthetné bele a semmibe, az Te lehetnél. Nem ismerhetted meg az életet, azt a nagy betűst. Nem adatott meg, hogy tudd, milyen megtanulni a betűvetést, milyen megfogni egy lány kezét (tudod, úgy, nem csak pajtásként), milyen elszívni az első cigit a hátsó udvaron, megtanulni a motort uralni, látni a ballagásodon szüleid büszke arcát, bukdácsolni a kegyetlen élet szélviharában, kimondani párodnak, hogy igen, a karodban tartani azt a kis rúgkapáló valamit, ami nemrég te is voltál, látni felnőni, megtanulni horgászni, ősz hajjal lábadat lógatni a tó hűvös vizébe, végül elengedni az életet annak tudatában, hogy te már mindent, de legalább sokat láttál, tettél, cselekedtél, ízleltél, ahogyan tőled tellett. Kibékülve. Emlékekkel.

Advertisement

Nem, ezt nem kaptad meg. Neked csak három év adatott, annak is egy része gyötrelemmel és kínnal. Felfoghatatlan. Igazságtalan. Megbocsájthatatlan. Földi pokol.

Csak ülök és nem értem. Üresen bámulok. Küzdelmedet látva még ilyen messzi távolból is úgy éreztem, az én kölyköm is vagy. Mindannyiunké.

Siratlak.

Hogy tudd, szenvedésed nem volt hiábavaló. Akkorát alkottál, amekkorát nem sok Kisember eleddig. Emléked nem csak gyertya lesz, és annak ellobbanó lángja. Emberek gondolkodását, életét változtattad meg. Mások egy életen át tepernek, és még magukat sem képesek alakítani. Te alakítottál minket. Tanultunk tőled, Kisember. A szüleid büszkék lehetnek rád.

Advertisement

Nem tudom, milyen úton jársz most, de békét találsz annak végén. Ebben biztos vagyok. Hidd el, most már könnyű lesz, a nehezén túl vagy. Ne aggódj, szüleid jobban fognak szeretni, mint valaha. Nem lesz nap, mikor ne gondolnának rád, ne simogatnának meg, ne ölelnének. Tényleg örökké velük leszel, így, szó szerint. Ne félj, lesz ki vigyáz rád.

Aludj nyugodtan, Kisember. Mi őrizzük álmodat.

Share This Story