TGM karrierjének legrövidebb írása

Mindig is jókat rötyögtem TGM 40-70 ezer karakteres publicisztikai ámokfutásain, erre ma meglepett egy 3275 karakter hosszú mütyürrel. Azóta is azon gondolkodom, mi született meg gyorsabban, eme írás, vagy a reggeli kávé a kotyogóban

Ja, hogy tartalmilag milyen? Hát, illik a balliberális narratívába, jobban, mint TGM elmúlt pár évének gondolatai. Ezen nem lepődöm meg, a közös és rémisztő ellenség még az eltévelyedett bárányokat is visszatereli a nyájba. Egyébiránt megállapításai nem a valóságtól elrugaszkodottak, ha lehántjuk róla a csomagolós-rettegős öntetet.

Advertisement

Ám szerintem nem történt nemzeti tragédia tegnap. Az már megtörtént 1848-ban, majd 1867-ben. Hogy a későbbiekről ne is beszéljek. Magyarország politikai fejlődés szempontjából nem tudott felmutatni egy lineáris növekedést sem, nem hogy exponenciálisat. 160 éve a szinusz görbéjén bukdácsolunk, kisebb-nagyobb periodicitással legurulva a mélypontig, majd vért izzadva felkapaszkodva a tetejére - csak azért, hogy megint legurulhassunk. Hogy miért vagyunk ennyire élhetetlenek? Nem tudom.

Azt viszont tudom, hogy a Jobbik tegnapi győzelme csak annyit jelent, hogy egyre gyorsabban gurulunk a lejtőn, a görbének egyre meredekebb részéhez értünk.

Gazda Albertnek pedig csak annyit üzenek: nem mindegy, hogy hol botlottunk meg megint, Horn vagy Orbán alatt? De. A végeredmény ugyanaz lesz. Csak abban bízom, hogy a felkapaszkodás ideje nem évtizedekre van, mert tudom, hogy merőben új bizonyosan nem jön, ahogyan 160 éve egyszer sem.

Share This Story